Freizeit 2008 képekben

Nyíregyházi képek

V Nagy Lajosra emlékezve

Rendhagyó istentiszteletet tartott a bihari baptista gyülekezet augusztus 17-én, vasárnap délután négy órai kezdettel – kint a temetőkertben – V. Nagy Lajos úttörő baptista prédikátor felújított sírhelyénél. A még élő hozzátartozók, valamint a szomszéd helységek gyülekezeteiből jött vendégek, illetve Bihar község és a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége (RMBGYSZ) képviselőinek jelenlétében történt az új sírkő leleplezése és megkoszorúzása.

„Isten gondviseléséért kívánunk hálát adni, ahogyan a gyülekezetet és az anyaszentegyházát védelmezi, és aki a megfelelő időben, a megfelelő embereket és vezetőket kirendeli” – mondotta az ünnepség megkezdésekor Albert István Zsolt helybeli baptista lelkipásztor. Ezután énekkari és fúvószenekari számok következtek (az énekkart Szász Attila, a tamási és nagyváradi fúvósokból összeállt együttest Kerezsi József vezette), miközben Szivák Etelka és Szász Etelka alkalmi szavalatokal szolgált. id. Sápi Gyula bizonyságtételében ifjúkori emlékeit idézi V. Nagy Lajossal való találkozásaiból. Szász Gyula gyülekezeti elöljáró a sírhely felújításának történetét mondta el. „Az elmúlt években kaptunk javaslatot Magdus nénitől, az egyetlen ma is élő unokától, és szinte ugyanekkor a gyülekezet vezetőségében is érlelődött a gondolat, hogy helyre kellene hoznunk a már alig felismerhető sírhelyet.”

V. Nagy Lajos élettörténetét Szász Attila olvasta fel. A bihari gyülekezet hajdani elöljárója hosszú életet kapott Istentől, 90 esztendőt: 1862. május 15-én született Biharon. Házasélete nem volt könnyű, első felesége korán meghalt, öt árvát hagyva maga után. Második feleségével Kiss Eszterrel (özv. Sós Bálintné) 34 évet éltek együtt, akit szintén neki kellett eltemetnie. 70 éves korában harmadjára is megnősült, felesége, Bartus Eszter 18 évi házasság után meghalt, másfél év múlva, 1952-ben férje is követte őt.

V. Nagy Lajos életének jeles fordulópontja volt 1890. július 13., amikor 28 évesen, az erdélyi parasztpróféta, Kornya Mihály által bemerítkezett. A hitéletben és bibliaismeretben gyorsan fejlődött, mert öt év múlva gyülekezeti vénné avatták fel. Úttörő munkásságát a bihari tájakon kezdte el és az Érmellék és Szatmár vidékén folytatta. 1920-23. között Nagykárolytól Nagybányáig terjedő körzetet alapított.

1924-ben a nagyváradi szövetség irányításával Maros megyébe megy, ahol az Úr nagyon megáldotta fáradozásait. Általa alakult meg a marosvásárhelyi gyülekezet és körzet. 1924 és ’29. között, amíg ott dolgozott, az alábbi gyülekezetek és misszióállomások létesültek: Marosvásárhely, Marosszentgyörgy, Dédrádszéplak, Rugonfalva, Héderfája, Telek, Timár, Fiát, Mezõkirályfalva, Mezõbánd, Nagykend, Nyárádkarácsonyfalva, Maroshéviz, Balázsfalva, Nagyenyed, Bözödújfalu, Sófalva és Kozmás.

A koszorúzás elõtt Borzási István szilágyperecseni lelkipásztor, az RMBGySz missziós alelnöke hirdetett igét. „Teljes odaszánással szolgáljuk az Úrat” – mondotta, és a Józsué könyvéből idézte a közismert fogadalom tételt: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józsué 24:15).

Az ünnepség záró igehirdetésében Gergely István mihályfalvai lelkipásztor, az RMBGYSZ elnöke többek között hangsúlyozta: „csak emlékezni nem elég, ha csupán az emlékek vizéből iszunk, nem olthatjuk lelkünk szomját”. A Krisztus követése arról szól, amit V. Nagy Lajos is tett, amire az Úr Jézus ekképpen hívta fel a tanítványai figyelmét: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (János ev. 12:24).

A két igehirdetés között történt az új sírkő leleplezése, a Romániai Baptista Szövetség részérõl Gergely István és Borzási István helyezett el virágkoszorút, a helyi gyülekezet nevében Albert I. Zsolt és Szász Gyula, az utódok részéről Szilágyi Magdolna unoka és Máté Magdolna dédunoka, a község nevében Szeghalmi Győző alpolgármester.

Az ünnepség 18.15-kor a „Vidd a jó hírt” c. énekkel fejeződött be, amelynek dallama ugyanaz, mint a Beethoven szerezte Európai Uniós himnusz. Ezt követően a szervezők kaláccsal, üdítővel vendégelték meg a résztvevőket, akik felé búcsúzáskor a helyi lelkipásztor jókívánsága ekként szólt: „Isten igéje e megemlékezés által is hadd vegyen újabb lendületet – bennünk és általunk”. Szilágyi László

V Nagy Lajos emlékünnepség

Lesz itt egy cikk is a mai ünnepségről, addig is egy néhány kép.

33. hét

Ez a hét is eléggé strapás volt. A megszokottakon kívűl uborka eltevésre és paradicsom főzésre is sor került. Minden napra jutott egy-egy család látogatás vagy beteg látogatás is. Váradon is voltunk édesapámnak segítettem egy kevset és az orvosnál is voltam. A visszatérő fül cimpa gyúlladásom mintha javulna (köszönöm, hogy imádkoztok értem), de még eltart a kezelése egy ideig. A reumatológus szerint az ilyen autóimmun betegségek egyrészt nehez magyarázhatók és lassan gyógyulnak is. Szombatra egy elég nagy meló maradt Biharon egy beton lapot kellett önteni a szenyvíz tartály alá, de magassan van a talajvíz. Elég körülményes volt az öntés délután 2 fele lett meg, de 7 kor eleredt az eső. Itt egy kép a beton lapról: Az nem látszik, hogy 50 cm-el lejjebb van a szomszédos patak szintjénél. Azért imádkozom, hogy a két vízpompa bírja kihúzni a vizet, hogy jól kössön meg a beton. Holnap 17.-én Vasárnap délután 4-től egy szabadtéri Istentisztelet lesz a Bihari temetőben. Ez alkalommal V. Nagy Lajosra emlékezünk aki a gyülekezetünk vénje és misszió munkása volt. Az Istentisztelet keretében lesz leleplezve testvérünk síremléke. Az alkalmon szolgál a Szövetség Elnköke Gergely István és Missziós alelnöke Borzási István. Isten áldásáért imádkozva várunk mindenkit.

32. hét

A héten idehaza folyt a nagytakarítás - miután a redőny szereléssel felborítottuk a házat, de megérte. Hétfőn délután a betegeknek vittem Úrvacsorát Biharra, majd IFI órát tartottunk. A hét folyamán egy barátomnak segítettem a fürdőszobáját ellátni a kellő vízvezetékkel. A szokott Istentiszteleteken kívül Csütörtökön egy temetésen is részt vettem Nagyváradon, a Faragó Albert testvérén. Testvérünk volt a nagyváradi gyülekezet élő krónikássa, felejtehetlen pénztárosa és szenvedélyes szavallója. A testvérünk Biharon született és ott is halt meg, így mi is elmentünk egy néhányan a gyülekezetből végtisztességet tenni. Szombaton délelőtt Biharon voltam ahol a mellékhelyiségek padlózatát kellet megönteni betontból a megfelelő szintre, hogy elkezdődhessen a csempézés. Most így néz ki az épület.

10 éves találkozó

Augusztus 1-én tartottuk a teológia volt osztályunk 10 éves találkozóját. A kolozsvári gyülekezet udvarán találkoztunk, majd a visszaemlékezés órái után kivonultunk a természet templomába picknickezni. Jó volt a légkör a beszélgetések, a gyerekek is összeszoktak. Eltelt hamar a találkozó - mint ahogy rájöttünk, hogy hamar eltelt a 10 év is :)!

Redőny

Egy ideje - ha nem is írtam ide ki mindig, a redőny gyártás technikáit igyekeztem ellponi - az úg volt, hogy segédmunkásként dolgoztam az asztalos műhelyében. És láss csodát elkészültek és fel is lettek szerelve. Hadd álljon itt a kép.

Nyíregyházi látogatás

Július (nem Aug.) 27.-én Vasárnap reggel indultunk Nyíregyházára egy közös gyülekezeti napra. Tavaly ősszel a TELEK alkalmával a családdal már szolgálunk ott egy hétvégén. A testvérek felkérésére most mintegy 35-en főleg az énekkar - de több idősebb testvér is, átruccantunk a határon. Hála az Úrnak probléma mentesen ment a határ átlépés és az utazás is. A testvérek szeretettel fogadtak és jó volt szolgálni közöttük. Az énekkar szépen énekelt és lelkesen, délben közös ebéd volt, majd egy gyors városnézés és délután 3-tól megint közös Istentisztelet. Jó volt a látogatás, mint szolgálati lehetőség, mint tapasztalat csere és a testvéri kapcsolatok ápolására is. Várjuk a testvéreink viszont látogatását, bár úgy tűnik egyhamar nem kerülhet rá sor a zsúfolt programjuk miatt.