Rendhagyó istentiszteletet tartott a bihari baptista gyülekezet augusztus 17-én, vasárnap délután négy órai kezdettel – kint a temetőkertben – V. Nagy Lajos úttörő baptista prédikátor felújított sírhelyénél. A még élő hozzátartozók, valamint a szomszéd helységek gyülekezeteiből jött vendégek, illetve Bihar község és a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége (RMBGYSZ) képviselőinek jelenlétében történt az új sírkő leleplezése és megkoszorúzása.
„Isten gondviseléséért kívánunk hálát adni, ahogyan a gyülekezetet és az anyaszentegyházát védelmezi, és aki a megfelelő időben, a megfelelő embereket és vezetőket kirendeli” – mondotta az ünnepség megkezdésekor Albert István Zsolt helybeli baptista lelkipásztor. Ezután énekkari és fúvószenekari számok következtek (az énekkart Szász Attila, a tamási és nagyváradi fúvósokból összeállt együttest Kerezsi József vezette), miközben Szivák Etelka és Szász Etelka alkalmi szavalatokal szolgált. id. Sápi Gyula bizonyságtételében ifjúkori emlékeit idézi V. Nagy Lajossal való találkozásaiból. Szász Gyula gyülekezeti elöljáró a sírhely felújításának történetét mondta el. „Az elmúlt években kaptunk javaslatot Magdus nénitől, az egyetlen ma is élő unokától, és szinte ugyanekkor a gyülekezet vezetőségében is érlelődött a gondolat, hogy helyre kellene hoznunk a már alig felismerhető sírhelyet.”
V. Nagy Lajos élettörténetét Szász Attila olvasta fel. A bihari gyülekezet hajdani elöljárója hosszú életet kapott Istentől, 90 esztendőt: 1862. május 15-én született Biharon. Házasélete nem volt könnyű, első felesége korán meghalt, öt árvát hagyva maga után. Második feleségével Kiss Eszterrel (özv. Sós Bálintné) 34 évet éltek együtt, akit szintén neki kellett eltemetnie. 70 éves korában harmadjára is megnősült, felesége, Bartus Eszter 18 évi házasság után meghalt, másfél év múlva, 1952-ben férje is követte őt.
V. Nagy Lajos életének jeles fordulópontja volt 1890. július 13., amikor 28 évesen, az erdélyi parasztpróféta, Kornya Mihály által bemerítkezett. A hitéletben és bibliaismeretben gyorsan fejlődött, mert öt év múlva gyülekezeti vénné avatták fel. Úttörő munkásságát a bihari tájakon kezdte el és az Érmellék és Szatmár vidékén folytatta. 1920-23. között Nagykárolytól Nagybányáig terjedő körzetet alapított.
1924-ben a nagyváradi szövetség irányításával Maros megyébe megy, ahol az Úr nagyon megáldotta fáradozásait. Általa alakult meg a marosvásárhelyi gyülekezet és körzet. 1924 és ’29. között, amíg ott dolgozott, az alábbi gyülekezetek és misszióállomások létesültek: Marosvásárhely, Marosszentgyörgy, Dédrádszéplak, Rugonfalva, Héderfája, Telek, Timár, Fiát, Mezõkirályfalva, Mezõbánd, Nagykend, Nyárádkarácsonyfalva, Maroshéviz, Balázsfalva, Nagyenyed, Bözödújfalu, Sófalva és Kozmás.
A koszorúzás elõtt Borzási István szilágyperecseni lelkipásztor, az RMBGySz missziós alelnöke hirdetett igét. „Teljes odaszánással szolgáljuk az Úrat” – mondotta, és a Józsué könyvéből idézte a közismert fogadalom tételt: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józsué 24:15).
Az ünnepség záró igehirdetésében Gergely István mihályfalvai lelkipásztor, az RMBGYSZ elnöke többek között hangsúlyozta: „csak emlékezni nem elég, ha csupán az emlékek vizéből iszunk, nem olthatjuk lelkünk szomját”. A Krisztus követése arról szól, amit V. Nagy Lajos is tett, amire az Úr Jézus ekképpen hívta fel a tanítványai figyelmét: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (János ev. 12:24).
A két igehirdetés között történt az új sírkő leleplezése, a Romániai Baptista Szövetség részérõl Gergely István és Borzási István helyezett el virágkoszorút, a helyi gyülekezet nevében Albert I. Zsolt és Szász Gyula, az utódok részéről Szilágyi Magdolna unoka és Máté Magdolna dédunoka, a község nevében Szeghalmi Győző alpolgármester.
Az ünnepség 18.15-kor a „Vidd a jó hírt” c. énekkel fejeződött be, amelynek dallama ugyanaz, mint a Beethoven szerezte Európai Uniós himnusz. Ezt követően a szervezők kaláccsal, üdítővel vendégelték meg a résztvevőket, akik felé búcsúzáskor a helyi lelkipásztor jókívánsága ekként szólt: „Isten igéje e megemlékezés által is hadd vegyen újabb lendületet – bennünk és általunk”. Szilágyi László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése