Avatar: A (New Age) Birodalom visszavág?!
2009 legújabb (nagy büdzsével készült és nagy bevételeket generáló) Sci-fi filmje az AVATAR sokaknak figyelmét megragadja, félő kevesen fognak igazán elgondolkodni rajta, inkább emésztés nélkül fogják downloadolni a torrentekről, és megvitatni azokkal, akik 3D-ben látták a mozikban. Jelen írásommal szeretnék segíteni azon, hogy elgondolkodjunk hívő szempontok szerint a látottakon.
A film egy jövőben játszódó, de jelenkori allegóriára építő, stílusosan burkolt teológiai üzenet hordozó, ami igyekszik megnyitni Pandóra szelencéjét. Fő stílus eleme a hiperbola: a költői túlzás.
Egy amúgy elég reális leírása napjaink társadalmának, amelyiknek fő törekvése az erőforrások birtoklása, a környezet kíméletlen kiaknázása és a gyengék háttérbe szorítása. Az Unobtanium (jelentése: a megszerezhetetlen) kilója 20 millió USD(?), aminek a megszerzéséért harcolnak a jövő emberei. A technológia úgy van bemutatva mint az önzés, a leigázás és kizsákmányolás fő eszköze, amivel az emberek minden érzelmi kötődés nélkül pusztítnak és rombolnak.
A film készítők alternatívája az új ember (akit a szocializmus is elő akart állítani, kevés sikerrel), az omaticaya. Az omaticaya az evolúció eredménye, egy felsőbbrendű ember (nem csak a felépítése és méretei miatt), hanem egy olyan személy, aki lát és itt nem a fizikai látásról van szó, hanem egy transzcendens misztikus megtapasztalásról. Egyszerű és környezetbarát életet él (minden állatnak és növénynek helye van), az állatok halálát nem keresi – vegetáriánus. Az omaticaya bizarr vezetés alatt él: törzsekben, egyfajta patriarkális rend szerint, vallási vezetője egy feminista sámán. A posztmodern egyvelegről beszél a panteista hit is: az istenségnek minden aktív része (fa, állatok, emberek) és minden összeköttetésben áll, mint egy nagy hálózat. Amúgy több istenük is van az Eywa (aki amúgy nőnemű – mint az anyatermészet), és ők teremtettek mindent. Róluk, hol egyes hol többes számban beszél a film. Eywa a posztmodern ember elvárásainak megfelelően nem rendelkezik saját akarattal (senkit sem pártfogol), csak fenntartja az egyensúlyt. Egy olyan torz istenképet kapunk ami igazán felháborító.
A film akcióját a két világ ütközése adja, ahol egy néhány ember avatarrá átlényegülve próbál békét teremteni. Egyfajta profetikus harc, ahol az értelmes tudósok a katonákkal ellentétben a békét keresik, kevés sikerrel – majd isteni beavatkozásra legyőzik a gonosz kizsákmányoló embereket. Az avatarrá válás olyan mint az újjászületés, amikor felismeri valaki a hibáit és a jó oldalra áll, a nemes dolgokért harcolni, ez csak hangsúlyozódik a film végén. Érdekes a szimbolikus név választás is, a pozitív női szereplő neve Grace (jelentése: kegyelem), ő mivel gyenge már nem születhet újjá mint omaticaya (üzenet: kegyelemből nincs újjászületés) csak az erősek kapják meg érdemeik alapján. Érdekes szimbólum a főhőst segítő Sárkány aki pozitív megvilágításban van bemutatva. Ez aztán a felfordult világ képe!
Napjaink új filozófiai és teológiai irányzatai (posztmodernizmus és a New Age) nem az unalmas filozófia könyvek és egyetemi előadások során jönnek át hozzánk (bár mindenütt jelen vannak) – mert így kisebb lenne a hatásuk; hanem a szórakoztató ipar csatornáin keresztül próbálnak bennünket átitatni. Félek, úgy ne járjunk mint a béka – aki ha forró vízbe pottyan azonnal továbbugrik, de ha lassan melegíted a vizet alatta, addig ücsörög benne amíg megpattan a szíve a hőségtől.
Napjaink embere kezd jól lakni az anyagiasság kizsákmányoló eredményeivel (főleg, hogy egyre nyilvánvalóbb, hogy csak egy kicsi réteg jár nagyon jól, a többi gürizhet napestig) és egyre inkább érdeklődik a megfoghatatlan lelki dolgok iránt. És ad nekik a Sátán mindenből vegyesen, csak nehogy megtalálják az igazságot. Régen arról szólt a harc, hogy találjuk meg mi az egyedüli igazság: Isten, ma a sok kínálkozó lehetőség között nehéz megmutatni, hogy van-e egyáltalán IGAZSÁG?
De ne panaszkodjunk, a mi feladatunk az, hogy megéljük minden nap az igazi hívő életet, hogy bizonyságot tegyünk a kiábrándult embereknek az igazi és élő Istenről, hogy mások is megismerjék Őt és Jézus Krisztust aki elküldött, hogy így örök életet nyerjenek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Lehet, hogy csak én érzem és gondolom így... de először is, az Isten(bibliai értelmeben) az emberre bízta szabad akaratát, és nem hinném, hogy ha nem tartjuk be dogmáit akkor a pokol bugyraiban fogunk sínylődni. Ha így volna akkor minek kellene a szabad akarat? Örök életet az nyer aki nem "bemagolja" hanem fel is dolgozza, és át is érzi a lét, az élet mibenlétét, azt hogy valahogy az egész maszlag amiben élünk, létezünk egy közös törzsből táplálkozik.
Miért kéne egy istenképnek bárkit és bármit is pártfogolnia?
azért hogy az embereknek lelkiismeretfurdalásuk legyen. Szerintem ha igazán magunkba néznénk vagy odafigyelne az ember akkor nem lenne szüksége a lelkiismeret-furdalés keltésre. Mind annyira kicsinyes és világi dolgok, nem hinném hogy a pártfogoltság kérdését jó belekeverni valami transzcendensbe.
Szerintem mindenkinek, és minden élethelyzetnek személyreszabott egyedi igazsága van, és mint minden más ez is nézőpont kérdése. Kár lenne -ha egyáltalán lehetséges- ezt EGYETLEN igazsába beleszorítani.
Persze mindenkinek megvannak ezzel kapcsolatba a maga képzetei, és érzései:). Jó hogy legalább egyesek elgondolkodnak rajta.
A hit nem lehet szubjektív még a posztmodern napjainkba sem - nem attól függ, te hogy látod, hanem attól, ahogy Isten kijelentette a Bibliában és nincs mit egyezkedni róla emberi nézőpontokból. Azért örülök én is, hogy elgondolkodtál a dolog felől.
Megjegyzés küldése